Megsérti, aztán önre fogja?
Nem válaszol az e-mailre. Hiába ígéri, hogy lead valamit időre, nem teszi. Szabotál. Az ön felvetéseire az orrát húzza, kritizál, mindenben a rosszat látja. Beszólásai durvák, de mielőtt ön megsértődhetne, mosolyogva hozzáteszi, hogy az egész csak vicc volt. A társasága sokszor kényelmetlen, reakciói kiszámíthatatlanok. Gyakran mogorva, rossz kedvű, hisztis. Az egyik pillanatban cukinak, kedvesnek és segítőkésznek tűnik, a következőben úgy tesz, mintha ön ott sem lenne: hideg, elutasító, viselkedése bántó. És mi történik, ha ön nyíltan rákérdez, hogy mi a gond? Meglepetten tagad, kifogásokat, mentségeket gyárt, önre terheli a felelősséget. Ismerős?
Ha igen, akkor ön is belefutott már a tipikus passzív-agresszív viselkedésbe. Sajnáljuk. Nem valami kellemes. Ráadásul a legnagyobb gond, hogy nagyon nehéz megfelelően kezelni ezeket az embereket. Néhány jó tanácsot azért ad a pszichológia, most ezeket szedtük össze, de előbb nézzük meg, pontosan mivel is állunk szemben.
Mindent csak fű alatt
A passzív-agresszív viselkedés legfontosabb jellemzője a rejtett ellenségesség. Az agresszió, az ellenséges érzések nem kerülnek nyíltan kifejezésre, emberünk olyan, mint aki eleget akar tenni a társak igényeinek, kéréseinek, de valójában negatív, passzívan ellenáll. És mindenért, ami felhúzza, bosszút áll. Álcázottat, kicsinyeset. A munkatárs, aki a határidő lejárta után sem nem küldi át az ön munkájához elengedhetetlen anyagokat, az asszony, aki ehetetlenre borsozza a későn hazaérő férj vacsoráját, a pasi, aki megígéri, hogy kicseréli a villanykörtét, de aztán hetekre elfeledkezik róla. Persze mindannyian viselkedünk néha így. A passzív-agresszió is csak egy stratégia a sok közül, amivel a nehéz helyzeteket kezelni próbáljuk, de akadnak olyanok, akiknek ez állandó jellemzőjükké válik, alkalmazzák az élet minden területén, a munkán át a párkapcsolatig.
Preston C. Ni kommunikációs coach szerint a krónikusan passzív-agresszív embereknek négy közös jellemzője van: viselkedésük ésszerűtlennek tűnik, társaságuk kényelmetlen, ellenségességüket nem fejezik ki direkt módon, és kifogásokat, mentségeket találnak a viselkedésükre. A passzív-agresszív ember szarkasztikus, szereti a rosszindulatú pletykákat, rendszeresen piszkálódik, kritikus. Az emberekkel való érintkezés során gyakran nem reagál a másikra, elhanyagol, hátba szúr, kétszínű és tudatosan igyekszik manipulálni az embereket. Hajlamos az önbüntetésre, azaz az áldozatszerepre, a függőségekre és szereti sajnáltatni magát. Feladataiban pedig jellemző rá a halogatás, az időhúzás, az információk visszatartása, a felelősség tagadása, a kifogáskeresés. Gyakran hagyja félbe a dolgokat, és sokszor kevéssé hatékony a feladatai megoldásában. Ellenálló, merev és makacs. (Ha kíváncsi, milyenek a tipikus passzív-agresszív elszólások, olvassa el ezt.)
Mielőtt azonban azt hinné, hogy a passzív-agresszív ember valójában a Sátán egyenesági leszármazottja, tudnia kell, hogy nem azért viselkedik így, mert neki ez jó. Egyszerűen így tud. Ezt tanulta. A passzív-agresszív embernek kevés az önbecsülése, dühös, de fél a saját haragjától, fél az autonómiától és sokszor a hatalomtól is. Bizonytalan, így hát a manipulációkon, játszmákon keresztül keres elégtételt, így szerez kontrollt. Tele van önellentmondásokkal: dühvel és jóindulattal, előzékenységgel és daccal, függőséggel és intimitástól való félelemmel, burkolt önérvényesítési késztetésekkel. Ráadásul sokszor nincs is tisztában azzal, miért ellenséges. Nem lehet túl vidám a bőrében élni. Ez persze nem menti fel a viselkedése alól, és nem lesz könnyebb a mi életünk sem mellette. Mégis, hogyan kellene őt kezelni?
Tudatosság, az a kulcs
Mielőtt valakit elkönyvelnénk passzív-agresszív személyiségnek, érdemes megnézni, hogy nem aszituáció befolyásolja-e a viselkedését. Ha például a kollégánk nem válaszol egy levelünkre, lehet, hogy simán csak elfoglalt vagy nincs aznap net közelében. Egy ember viselkedése mögött számos ok húzódhat meg, érdemes tehát ezek közül minél többet számításba vennünk. Így legalább elkerüljük, hogy mindent személyes sértésnek vegyünk. Hiába tesz gúnyos megjegyzéseket, hiába okoz sok apró kellemetlenséget, hiába néz keresztül magán. A hiba nem önben van. A másik ember viselkedése ugyanis inkább róla szokott szólni, nem rólunk. Ha azonban valakinél egy viselkedés rendszeresen megjelenik, ha gyakran, az élet több területén mutat hasonló jellegzetességeket, akkor az a személyiségéből fakad. Például abból, hogy passzív-agresszív.
Aki nyíltan támad, nyíltan ellenséges, az kiszámítható, de a passzív-agresszív alakoknál sohasem tudhatja, hogyan reagálnak majd egy-egy helyzetben. Kiszámíthatatlanok, így nincs velük szemben tökéletes stratégia. Csak tippek.
1. Felejtse el Teréz anyát!
A legfontosabb, hogy ne próbálja őt megváltoztatni. Nem fog menni. A majd én megmentem típusú hozzáállás cuki, de csalódás a vége. A passzív-agresszív viselkedés gyökerei mélyek és komplexek, ráadásul ezek az emberek ritkán tudnak beszélni az érzéseikről, vagy arról, mi zajlik bennük. A változásukhoz arra van szükség, hogy felismerjék, van boldogabb út is az életben, illetve öntudatra, érettségre és motivációra van szükségük. Ezt pedig senki sem tudja megadni nekik. Még ön sem.
2. Ne menjen bele vitákba!
Ha nyíltan támad, nyíltan kritizál, azzal követeléseket, elvárásokat támaszt, ami a passzív-agresszív emberben csak erősíti a dühöt, és így azokat a viselkedéseket is, amivel a dühét ki tudja fejezni. Minél nyomasztóbbnak érzi ezeket az elvárásokat, annál erősebben áll ellen. Számon kéri a pasitól, hogy miért nem hívja vissza rögtön? Lesz mentsége, viszont legközelebb sem fog telefonálni. Azért sem. Megkéri a feleségét, hogy kísérje el a rokonokhoz, akiket egyébként nem kedvel? Megígéri, de nem ér haza. Ja, és a közös autójuk is nála van.
Ráadásul a passzív-agresszív ember nyílt szembesítéskor egyszerűen tagad. Mivel a póz szerint ő semmiben sem hibás, ön lesz rossz arc, amiért veszekszik. Ő egyszerűen csak a szegény áldozat. Ne legyenek kétségei: ebben jó lesz. Egész életében gyakorolta.
3. Támadás helyett lágyság
Ha mégis muszáj vele konfrontálódni, ne támadjon. A hé, nem tartottad be a határidőt felütés helyett az eggyel lágyabb feltűnt, hogy lejárt a határidő típusú problémafelvetés hatékonyabb. Ilyenkor ugyanis van rá esély, hogy nem helyezkedik azonnal védekező állásba. Hasznos lehet az is, ha az ember elmondja: érzi, érti, hogy haragszik rá a másik. Nyilván ezt is tagadni fogja, de hosszú távon erősíti a bizalmat az, hogy hiába érezzük az indulatát, nem reagálunk rá negatívan.
4. Jól jönnek a keretek
Ha a passzív-agresszív ember csak a tág környezetének része, például a munkatársa, érdemes tőle megfelelő érzelmi távolságot tartani, és amennyire lehet, formálisan kommunikálni. Legyenek kijelölt, átbeszélt feladatok, határidők, legyenek tiszta keretek.
5. A következmény motivál
Hasznos az is, ha előre tisztázza egyes viselkedések konkrét következményeit, így a passzív-agresszív ember inkább hajlandó lesz együttműködni, ráadásul így nincs értelme a kifogások, mentségek gyártásának sem. Úgysincs belőle haszna.
6. Önbizalom építése
Preston C. Ni szerint az együttműködés elősegítésére hasznos eszköz lehet az is, ha megpróbáljuk minél több tevékenységbe bevonni a passzív-agresszív személyt, minél több dologról megkérdezni a véleményét, lehetőséget adni neki egy-egy probléma megoldására. Ő ugyanis nem hisz eléggé magában, így érdeklődéssel és bizalommal érdemes építeni az önbecsülését. Persze megvan az esély, hogy a felvetéseire csak panaszkodás és fintorgás lesz a válasz, ilyenkor ne reagáljon. Engedje el a témát.
Kitartást kívánunk!
Szerző: Sákovics Diána
