Így bánnak a bírák a bántalmazott nőkkel (Kommentár: dr. Regász Mária)
A vártnál kedvezőbb eredménnyel zárult a Patent Jogvédő Egyesület egyéves programja, amelyben önkéntesek figyelték meg, hogyan kezelik a bíróságokon a családon belüli, párkapcsolati erőszakkal kapcsolatos ügyeket. Az áldozathibáztatás ugyanakkor így sem ritka, és könnyen rejtve is maradhat a bántalmazás.
Egy év alatt 89, családon belüli erőszakról (is) szóló bírósági tárgyalást ültek végig megfigyelőként önkéntesek a Patent Jogvédő Egyesület most lezárult, bíróság monitorozási programjában. Az egyesületnél arra voltak kíváncsiak, laikus, emberi szempontból milyennek látszik az áldozatok hatósági kezelése.
A távoltartással maguk a bírák sem elégedettek. Október elején az Országos Bírósági Hivatal által szervezett áldozatvédelmi konferencián Frech Ágnes, a Fővárosi Törvényszék nyugalmazott kollégiumvezetője azt mondta: a bírák fanyalogják a távoltartást, nem tudják jól működtetni, mert magával a jogszabályi háttérrel is baj van. Az egyik probléma például az, hogy amikor még nem indult meg a büntetőeljárás, csak egy feljelentés és egy segítségkérés van, a nyomozási bíró nem tehet mást, mint hogy elutasítja a távoltartás elrendelését, mivel ennek a kényszerintézkedésnek a feltétele a bűncselekmény megalapozott gyanúja. A másik probléma, hogy ha megindult már a büntetőeljárás, és nem csak az ügyésztől, hanem a sértettől jön az indítvány a távoltartásra, akkor a nyomozási bírónak muszáj ülést tartania, ahová az érintetteket be kell idéznie, így a bántalmazónak és a bántalmazottnak óhatatlanul találkoznia kell.
A 89 tárgyalás között voltak távoltartás elrendeléséről szóló tárgyalások, büntetőperek (például ha kapcsolati erőszak vagy kiskorú veszélyeztetése volt a vád), illetve polgári perek (válóperek és gyermekelhelyezési ügyek). A helyszínek budapesten, debreceni, miskolci és pécsi bíróságok voltak. A monitorozásra jelentkező önkéntesek közt voltak egyetemi hallgatók, leendő pszichológusok, jogászok, szociológusok, gyakorlati szakemberek és bántalmazott nők is. Végül 14-en voltak azok, akik rendszeres, érdemi megfigyeléseket végeztek: 12 nő és 2 férfi. Az eredményeket hétfőn ismertették a Patent munkatársai, Stummer Vera és Spronz Júlia.
Összességében pozitívabb kép rajzolódott ki végül, mint amire a jogvédők a saját sok éves tapasztalataik alapján számítottak. A megfigyelők találkoztak kimagaslóan jó bírói hozzáállással, sok volt a humánus, empatikus bíró. A budapesti tárgyalások közül 35-öt értékeltek az önkéntesek ötfokú skálán. Ebből 12 esetben teljesen elégedettek voltak a bíróság munkájával, 13 esetben "inkább" elégedettek. Csupán 5-nél volt inkább elégedetlen az értékelő, elégtelen pedig csak 1 esetben lett az eredmény.
A büntetőügyekben voltak a legjobbak a tapasztalatok, és leginkább a távoltartási ügyekben merültek fel problémák. Ezeknél észlelték a legtöbb előítéletes, áldozathibáztató megnyilvánulást. Előfordult, hogy a tárgyalóteremben kifejezetten vádlóan fordultak az áldozathoz, vagy a bíró arról beszélt, hogy a lelki terror nem bántalmazás, az áldozat pedig hibás, amiért nem következetes (miért nem tett feljelentést már korábban is), provokál. Közönyt, modortalanságot, lekezelést is érzékeltek a megfigyelők. Az egyik bíró közölte a tárgyaláson a bántalmazottal, hogy nem a bíróságnak kell megoldania a családi problémákat.
Az önkéntesek egyébként komoly akadályokba ütköztek már akkor, amikor megpróbálták megtalálni a számukra fontos tárgyalásokat. A program egyik tapasztalata, hogy a bíróságok egyáltalán nincsenek felkészülve a laikus érdeklődésre. Jellemző adat, hogy az önkéntesek nem csupán 89, hanem összesen 205 tárgyaláson vettek részt, csak éppen a kinézett tárgyalások több mint fele végül irrelevánsnak bizonyult. A tárgyalási jegyzék birtokában sem könnyű eldönteni előre egy ügyről, hogy családon belüli erőszakhoz van-e köze. A Patent szerint a legjobb az lenne, ha külön ügycsoportként kezelnék az ilyen ügyeket.
Veszélyben a bírósági folyosón is
A házassági, gyermekelhelyezési perekben a megfigyelők sokszor számoltak be arról, hogy bár a tárgyalás nem szól róla, de "sejthető" a bántalmazás. A jogvédők tapasztalatai szerint egyékbént nagyon sokszor a bántalmazott nő saját - az ügy mielőbbi lezárásban érdekelt - ügyvédje javasolja, hogy ne hozzák szóba a bántalmazást, mondván a családi szennyest nem érdemes kiteregetni. A bántalmazás csak akkor válik kifejezetten témává a bíróságon, ha azt valamelyik fél (büntetőügyekben a vád) mintegy kikényszeríti, polgári ügyekben a bántalmazott gyakran ütközik a hallgatás, az értetlenség vagy a nyílt elutasítás falába, áll az összefoglalóban.
Késve kezdődő tárgyalásokra, rendszeresen késő bíróra is volt panasz. A késésnek jelentőséget ad az is, hogy a bántalmazott nők biztonsága nincs garantálva a bíróság folyosóján. A Patent munkatársa szerint volt olyan ügyük, amikor a férfi a tárgyalóterem előtt meghúzta a nő haját, és hozzávágott egy műanyag kávéspoharat is, minden következmény nélkül. Az ilyen helyzetekre a zsilipes beengedés, az elkülönített várokozóhelyiség megoldás lehetne.
A projekt helyzetét nehezítette, hogy nem sikerült az együttműködés az Országos Bírósági Hivatallal. A Patent munkatársai szerint az OBH adatvédelmi aggályokra hivatkozással elzárkózott ettől. Azóta felmerült viszont, hogy a bírák családon belüli erőszakkal kapcsolatos képzésében számítanának a Patentre.
Norvég pénz
Az amerikai mintára építő programot, amelyhez hasonló szisztematikus bíróság-ellenőrzés eddig nem volt Magyarországon, a Norvég Civil Támogatási Alap finanszírozta. 3 millió forintba került, mondta el Spronz Júlia a Patenttől. A programot összegző kiadványba is bekerült és a hétfői sajtótájékoztatón is elhangzott, hogyan reagált a Norvég Alap szerepére az egyik bíró tárgyaláson kívül, az önkéntessel beszélgetve:
"...a kérdésemre közölte, hogy nem érti, hogy a norvégok mit keresnek egy ilyen ügyben, mi köze a külföldieknek ehhez az egészhez, és hogy egy újabb dolog, ami által be akarnak furakodni az országunkba."
Szerző: Janecskó Kata
Kommentár: dr. Regász Mária
Ne felejtsük el hogy a családon belüli erőszak elkövetője sokszor nő, vagy olyan férfi, aki mindenkit feljelent és beperel, többek közt őket is. Sajnos egy anyuka, aki a Patenthez is fordult a mindenkit feljelentő apuka ellen, semmiféle segítséget nem kapott tőlük.
Ezen felül sajnos az ilyen cikkeknek sokszor az az eredménye, hogy azt, aki családon belüli erőszakra hivatkozik, azonnal családon belüli erőszak áldozataként kezelik, pedig sajnos egyre sűrűbben hivatkoznak családon belüli erőszakra a gyermekelhelyezési (szülői felügyeleti joggal kapcsolatos) perben elért megfelelő pozíció érdekében. Érdemes lenne megnézni, hogy ilyen esetben a családon belüli erőszak áldozataként segítséget kérő férfit hogyan kezelik. A Patent remélhetőleg rövid időn belül ezt is kivizsgálja.
dr. Regász Mária
ügyvéd
