KIS ALJASSÁGAINK, AMIKET ELKÖVETÜNK, MIELŐTT MEGHALUNK
Néhány hónappal ezelőtt, a pannonhalmi zaklatásos ügyek nyilvánosságra kerülése után megkereste az Üvegplafont egy értelmiségi körökben ismert férfi, és azt mondta, gyónni akar, nyilvánosságra akarja hozni, hogy kezdő tanárként, sok évvel ezelőtt mit tett két tanítványával. A nevét is adta volna a történethez, hogy ezzel példát mutasson másoknak: így is szembe lehet nézni a múlttal. A története azonban kicsit furcsa volt; egy vallomás volt, ami semmi olyat nem gyónt meg, amit meg kellene gyónni. Egy felnőtt és két majdnem felnőtt ember konszenzuális szexuális viszonyáról szólt, egy csúnya szakítással és a felnőtt fél részéről némi felelőtlenséggel. Ezért aztán megkerestük a volt tanítványokat is, akik egy egészen más történetet meséltek el a kamaszlányos álmodozásról, az ezzel durván visszaélő, csak évek alatt begyógyuló sebeket ejtő férfiról, és az intézményről, ahol a tanárok csak egy félmosollyal reagáltak, ha egy társuk szerelmet vallott egy diáknak.
A lányok – legyen a nevük ebben a cikkben Emma és Laura – eleinte a legkevésbé sem akarták felidézni ezt a régi történetet, és főleg nem szerették volna, ha a nevükkel kerül nyilvánosságra. Végül azért döntöttek úgy, hogy elmondják, mert azt remélik, ezzel segíthetnek más, most gimnazista vagy egyetemista lányoknak, akik hozzájuk hasonló helyzetbe kerültek. “Nekem 10 évembe telt, hogy megértsem, a nemi erőszak nem csak az, ami sötét sikátorokban, idegen emberek között történik, hanem az is erőszak volt, ami velem történt. Nem várok ezért bocsánatkérést a volt tanáromtól, nem tudna olyat mondani, amitől nekem jobb lesz. Az egyetlen dolog, ami segítene, ha tudnám, hogy ez más lányokkal nem fog megtörténni, vagy ha mégis, akkor nem 10 évükbe fog kerülni, amíg megértik, mi történt velük” – mondta Emma.
Bár a Sipos-ügy kirobbanása után sok szó esett a tanárok által elkövetett szexuális visszaélésekről, a jelenség elterjedtségéhez képest még mindig kevés teret kap a téma. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy még ma is – akárcsak 10-15 évvel ezelőtt – lényegében büntetlenül, sokszor az iskolák tudtával követnek el a tanárok szexuális visszaéléseket a diákjaikkal szemben. Éppen ezért ennek a cikknek a folytatásában két másik történetet is feltárunk. Ha Önnel is történt, esetleg jelenleg történik Emma és Laura történetéhez hasonló, és szívesen megosztaná másokkal, írjon nekünk üzenetet az Üvegplafon Facebook-oldalán vagy az info@uvegplafon.hu e-mail címre!
Az egykori tanár – ő a cikkben András lesz – és a lányok verziója a történtekről néhány ponton kísértetiesen egyezik – például a dátumokban, az események sorrendjében és a kulcsfontosságú esetek vázlatos dramaturgiájában –, néhány ponton viszont látványosan eltér. Míg például András olyan kifejezésekkel írta le az egyik este történéseit, hogy “fizikailag is erősen kezdeményezően léptem fel”, addig Laura történetéből az derül ki, hogy ez kapualjba szorítást, blúzletépést és mellfogdosást jelentett. Mivel az elkövetők nem nagyon állnak a nyilvánosság elé a saját verziójukkal, ritkán fordul elő, hogy a két perspektíva egymás mellett szerepel. Emiatt nehéz megítélni, mit lehet kezdeni a történetek közötti különbségekkel.
Egyrészt Andrásnak, aki a nyilvánosság előtt egyszerre akart bűnhődni és példaként feltűnni,érdekében állhatott a történtek szépítése, bagatellizálása és a saját felelősségének a csökkentése. Másrészt viszont az emlékezet trükkös dolog: az áldozatok és az elkövető narratívája is olyanná alakul az évek során, amit a lelkük még el tud viselni. Az is előfordulhat, hogy hasonlóan az áldozatokhoz, akik csak hosszú idő elteltével értik meg a velük történtek súlyát, az elkövető sem értelmezi rögtön erőszakként, amit tett. Erre a folyamatra a legtöbb esetben ráerősít az áldozatok és az elkövetők környezete is, amely az előbbiek történeteit gyakran megkérdőjelezi, míg az utóbbiakét vagy nem is hallja, vagy az elkövetővel érez együtt.
Mindez persze közel sem ad felmentést; nem jelenti azt, hogy az elkövető nem volt teljesen tudatában annak, mit tesz. A témával foglalkozó szakemberek szerint az erőszak elkövetőjének a tudatállapotát úgy kell elképzelni, mint egy sofőrét, aki áthajt a piroson: pontosan tudja, hogy amit tesz, az nem helyes és kockázatos, és ha csak félig-meddig tudatosan is, de felméri a cselekedetével járó kockázatokat. Ha pedig elég nagy a kockázat – például mert jön valaki a kereszteződésben –, akkor eláll a szándékától.
1. LAURA
András fiatal, kezdő magyartanár volt, amikor egy ősszel rábízták egy tizenegyedikes gimnáziumi osztály irodalom fakultációját. Bár szerette a tanár szerepet, főleg a jófej, laza tanár szerepét – ahogy ő fogalmazott, nem a tanárságba, hanem saját jófejségébe volt szerelmes –, az ezzel járó felelősséget nem szívesen vette magára. Inkább a diákok haverja, a közösség tagja szeretett volna lenni, nem egy rajtuk kívül- és felettük álló tanár. Nem adott jegyeket, nem írta fel az igazolatlan órákat, és elég hamar összetegeződött a diákjaival, akik pedig rajongtak érte.
“Szenvedélyes magyartanár volt, tiszta szívből csinálta a tanítást, és olyan szexi, izgalmas témákat hozott a fakultációra, amikről egy sima magyarórán nem esik szó. Hűtlenségről szóló regényeket, végzetes szerelmi történeteket, második világháborús irodalmat és kortárs költőket olvastunk” – mesélte Laura. A diákok rövid idő alatt annyira megkedvelték Andrást, hogy elhívták felügyelő tanárnak az őszi osztálykirándulásra.
Itt aztán végképp elmosódtak a határok András tanár- és haverszerepe között. A fiúkkal kocsmázott; a rajta fürtökben csüngő lányokkal pedig késő éjszakáig lelkizett, és dumált az irodalomról. Végül az osztályfőnök hívta ki tapintatosan a lányszobából, és próbált mondani valamit arról, hogy ezt talán azért mégsem kellene, de András nem értette meg, hogy pontosan mire gondol.
Laura az osztálykiránduláson tűnt fel a férfinak. A tanár érdeklődése eleinte csak a lánynak küldött, az irodalommal, az elemzett művekkel kapcsolatos e-mailekben, és hosszú, mély beszélgetésekben nyilvánult meg. Laura szerint ez volt az a “trójai faló”, amivel András a bizalmába férkőzött, mert elbűvölte, hogy egy ilyen művelt és jó tanár érdemesnek tartja arra, hogy órán kívül is beszéljen vele az irodalomról, kikérje a véleményét. A tanár saját bevallása szerint nem csak Laurával, hanem az összes fakultációs diákkal sokat levelezett az irodalomról órán kívül.
A grooming anatómiája
Laura története a csábítás folyamata szempontjából nem egyedi. A szexuális bántalmazók, különösen az egyenlőtlen viszonyokkal vagy a hatalmukkal visszaélő bántalmazók – tanárok, idősebb családtagok, főnökök – szinte mindig kedveskedéssel, kitüntetett figyelemmel, ajándékokkal kényeztetik el a kiszemelt áldozatot, akinek általában nagy szüksége van erre a kedvességre és odafigyelésre, mert otthon vagy a kortársaitól ezt nem kapja meg. Laura éppen ilyen helyzetben volt 17 éves korában: a szüleivel rossz volt a viszonya, nem találta a helyét, és egyébként is nagyon alacsony volt az önbecsülése.
Amikor késő ősszel elkezdődött az OKTV felkészülés időszaka, Laura a fakultációs tanárt kérte meg, hogy segítsen neki. “Kocsmákban, kávézókban készültünk az OKTV-re, és olyan is előfordult, hogy András lakásán. Egy ilyen alkalommal késő estig nála maradtam. Boroztunk, leöntöttem blúzomat, és gyorsan kimostam a foltot egy kis vízzel. Ott ültem a vizes blúzomban, és akkor András egyszer csak azt mondta, hogy rettenetesen szexi vagyok, feküdjünk le az ágyra, simogassuk egymást, csókolózzunk, és nézzük meg, hogy abból mi lesz. Én ettől teljesen el voltam ájulva. A szupermenő tanár úr engem akart” – emlékezett vissza Laura. A lány mindezek ellenére nemet mondott, mert éppen az első szerelmével járt, és nem akarta megcsalni.
"Nekem az irodalom mindig egyfajta menekülés volt, szerettem volna egy regényben élni, ezért végzetesnek éltem meg, ahogyan az este alakult – végre valami olyan történt velem, ami a regényekben szokott. András később sokszor mondta is nekem, hogy a tanár-diák viszony egy epikus, szent történet, mert a tanár nem csak a tudását adja át, hanem szexuálisan is beavatja a diákot”
A szenvedélyes szerelemről szóló irodalmi történetek fontos részét képezték András fakultáción tanított tananyagának, bár ő azt mondja, nem egyedül döntött ezeknek a műveknek az elemzéséről, hanem a tananyag részei voltak. Olyan műveket vettek, és beszéltek át róla éjszakákat, amelyben a nők szabadságát a szexualitásuk megélése, vagy még inkább egy hősszerelmes csábító szexualitásának kiszolgálása jelentette: a Bovarynét, az Anna Kareninát, aVeszedelmes viszonyokat, vagy épp a Jadviga párnáját, amiben a főszereplő “szenvedélytől fűtve” gyakorlatilag megerőszakolja újdonsült feleségét.
Erről a boros-blúzos estéről András is mesélt. “Volt egy alkalom ősszel, amikor Laura feljött hozzám, és együtt készültünk az OKTV-re. Késő estig maradt, de semmi nem történt, tényleg csak tanultunk. Én büszke is voltam a saját mértékletességemre, utólag viszont azt gondolom, súlyos határátlépés volt, hogy egy 17 éves lány késő estig a tanárja lakásán volt. Erre nincs mentség” – mondta.
Néhány héttel később András az egyik szünetben kihívta Laurát az iskolához közeli parkba és egy verset felolvasva szerelmet vallott neki. „Miért azzal a kis Zsoltival jársz, neked egy igazi férfira van szükséged”, mondta Laurának. Ez eléggé felzaklatta a lányt, és úgy érezte, itt az ideje, hogy egy másik tanárával is beszéljen a dologról. „Vicceskedve csóválta a fejét, és azt mondta, hogy talán nem kellett volna Andrást elcsábítani, nem érti, hogy most mit nyafogok, és neki ehhez amúgy sincs sok köze, nekem kell eldöntenem kit választok András és a barátom közül”.
"Talán Laura és Emma története is egészen máshogy alakul, ha a gimnázium tanári kara nem egy ártalmatlan és ártatlan szerelmi történetként tekint arra, ami András és a lányok között volt. Azt mindhárman elmondták, hogy beszéltek a történetről az iskola más tanáraival, de senkinek nem jutott eszébe figyelmeztetni a lányokat, vagy felelősségre vonni Andrást, amiért átlépett egy bizonyos határt. Ennek az egyik oka az lehet, hogy – ahogyan azt az összes forrásunk megerősítette – az iskolában nyílt titkok voltak, és a mai napig azok a tanár-diák viszonyok."
András és Laura a szerelmi vallomás után is sokszor találkoztak tanórákon kívül. Egy ilyen alkalommal a többieknek hirtelen haza kellett menniük, és ők kettesben sétáltak hazafelé. „Nem emlékszem, mert sok éve történt, de azt hiszem, ezen az estén javaslatot tettem, hogy ez legyen egy fiú-lány kapcsolat, és fizikailag is elég kezdeményezően léptem föl” – mesélte András.
“András egyszer csak közölte velem, hogy ő nem bírja tovább, most azonnal szeretne megdugni. Beszorított egy kapualjba, és megpróbálta rólam lefejteni a blúzomat azzal a céllal, hogy csak egy kicsit hadd csókolhassa meg a melleimet. Nem fagytam le, sikerült ellöknöm magamtól, és megint elmondtam, hogy mással járok, nem akarom ezt” – mondta Laura.
“Máig nem tudom, hogy ezek után miért nem szakítottam meg vele minden órán kívüli kapcsolatot. Talán azért, mert semmi önbizalmam nem volt, ő meg olyanokat mondott, hogy annyira gyönyörű vagyok, és intelligens, érett, nagyon értem az órán feladott műveket, és ezérttombol közöttünk a pedagógiai erósz, ő pedig nem tudja visszafogni magát” – emlékezett vissza Laura.
"Én meg nem értettem, hogy mennyire nem helyénvaló, amit csinál – azt gondoltam, hogy az olthatatlan szenvedély kihozta belőle az állatot. Mint a regényekben, amiket órán vettünk. Ma már tudom, hogy olyan nincs, hogy valaki nem tudja magát visszafogni. Ez egy döntés”.
Az év végén András váratlanul bejelentette az osztálynak, hogy nem folytatja tovább a tanári pályát, és külföldre költözik. Nem kirúgták, és nem is a Laurával történtek miatt hagyta ott a gimnáziumot, hanem egy ösztöndíj miatt, tanulni ment külföldre. Búcsúzóul azt mondta, a saját elvesztett és elrontott kamaszkorát élte újra a faktosokkal, és ezt nem tudja eléggé megköszönni. Az évzáró után nyáron András még egyszer megpróbálkozott – szó szerint – Laura bugyijába férkőzni, de a lány ismét elutasította.
András és Laura története azonban a külföldre költözéssel nem ért véget. Laura sokáig nem szakította meg a kapcsolatot Andrással, a tanár pedig évekig nem törődött bele, hogy nem kaphatta meg a lányt. Utaztak is együtt, és Laura Andrást kérte fel külsős szakdolgozati konzulensének is. Körülbelül két évvel később Laura újra felment András lakására, aki akkor egy egyetemi szemináriumi dolgozatban segített neki. A férfi öltönyben, egy csokor rózsával várta és azt mondta, nem halhatnak meg úgy, hogy sosem lettek egymáséi. Laura ezen az estén lefeküdt Andrással.
2. EMMA
Emma története sok elemében hasonló Lauráéhoz. Őt is hamar magával ragadta a fiatal tanár karizmája, és mint annyi más lánnyal, vele is hosszú e-maileket váltott András, az iskola után pedig sokat beszélgettek olyan témákról, amikről mással nem lehetett ilyen jókat beszélgetni. Mivel Emma is ismerte a gimnáziumban keringő pletykákat arról, hogy a férfi tanárok közül többen is szexuális kapcsolatot alakítottak ki a diákjaikkal, ezért ez a lehetőség már elég hamar megjelent a fejében, de a viszonyuk – részéről – plátói volt. Annak viszont elég intenzív: a tanév végén már szinte minden nap beszéltek telefonon órák után is, és sokszor ültek be kocsmákba, presszókba lelkizni.
"Sokat gondolkoztam azon, hogy mi vonzott Andrásban annyira. Azt hiszem, az, hogy én egy lúzernek éreztem magam, azt gondoltam – 16 évesen –, hogy már sose lesz pasim, és András volt az első, aki ezt megértette. Nagyon sokat beszélgettünk arról, milyen kitaszítottnak lenni. Azt mondta, gimiben ő is lúzer volt, sőt, most is az, mert mindig visszautasítják a lányok. Nekem persze nem tűnt annak, inkább reményt adott, hogy egy gimnáziumi lúzerből ilyen emberré is lehet lenni”
– mondta Emma, aki szerint a férfi pontosan tudta, hogy odavan érte.
Amikor András külföldre költözött, meghívta magához a még mindig gimnazista Emmát mint egy barátját, volt tanítványát. Már nem voltak tanár-diák viszonyban, de a kapcsolatuk alá-fölé rendelt, asszimetrikus természete ettől még nem változott. András kilenc évvel idősebb és jóval tapasztaltabb volt Emmánál.
“Már az első este, amikor megérkeztem, befeküdt mellém az ágyba, simogatni kezdett, és ez nekem nagyon nem volt jó. Féltem, és kontrollálhatatlanul remegtem. Odavoltam érte, járni akartam vele, azt akartam, hogy ő is legyen belém szerelmes, de ez akkor sem volt rendben. Másnap mondtam is neki, hogy ezt ne csináljuk, vagy ne így csináljuk”
– mesélte Emma. András erre azt válaszolta, hogy ő két hónapja külföldön van, és azóta nem dugott, szóval olyan nem lesz, hogy csak fogják egymás kezét. Vagy idegenek lesznek, vagy a kézfogásnál jóval többnek kell történnie köztük.
Emmának ekkor még semmilyen szexuális tapasztalata nem volt, de mivel nem akarta, hogy megszakítsák a kapcsolatot, belement abba, amit András kért. Egyébként sem tudott volna hova menni egy idegen országban. “Először azt kérte, hogy elégítsem ki kézzel, de attól nem tudott elmenni, szóval azt kérte, hogy csináljam szájjal, mert már csak egy kicsi kell és az neki nagyon jó lesz. Tiltakoztam, mondtam, hogy én azt nagyon nem akarom, de végül rádumált. Visszaszámolt, lefogta a fejem, és úgy kellett bevennem a számba. Alig kaptam levegőt.Megbeszéltük, hogy nem fog úgy elmenni, de úgy ment el, nagyon rossz volt, sírtam,kiszaladtam a fürdőszobába”.
“Amikor Emma kijött hozzám külföldre, történt egy s más, amiket én kezdeményeztem. Nem tudom, kell-e ehhez még valamit hozzáfűzni, ő belement, nyilvánvalóan nem erőszakoltam meg. Büntetőjogilag ez két ember konszenzuális viszonya volt, de érzelmileg nem” – András így emlékezett a történtekre.
Mit mond a jog a szexuális bűncselekményekről?
Amikor András erőszakoskodott Laurával és Emmával, a Btk. még meglehetősen szűken értelmezte a szexuális bűncselekmények körét, így jogász szakértők szerint feltehetően még ha fel is jelentik a lányok, nem ítélték volna el. A Btk. módosítása óta azonban már létezik például a szexuális kényszerítés bűntette is. Ennek a bűncselekménynek az elkövetéséhez az is elég, ha valaki súlyosan szeméremsértő, a nemi vágy felkeltésére, fenntartására irányuló vagy arra alkalmas cselekedeteket végez. Ebben az esetben magát a magatartást, a kényszerítést bünteti a törvény – egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel –, akkor is, hanem történik behatolás. Ebbe a kategóriába tartozik az orális szexre kényszerítés is. Ha a szexuális visszaélés enyhébb, de egy felnőtt követi el egy fiatalkorú ellen (14-18 év), a vele kapcsolatban fennálló hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve, három év börtönt is kaphat.
Másnap Emma megpróbálta megbeszélni Andrással, hogy nagyon rossz volt neki, ami történt. A férfi dicséretekkel nyugtatta meg; megígérte, hogy legközelebb majd jobban figyel. Emma nagyon örült a dicséretnek – hiszen örömet szerzett a férfinak, akiért oda volt, – és arra jutott, hogy csak ő reagálta túl a dolgot.
Magyarországra visszaérve Emma tanácsot kért egy másik tanárától azzal kapcsolatban, hogy szerinte folytassa-e a kapcsolatot Andrással. Nem részletezte, pontosan mi történt a külföldi látogatás alatt, csak annyit mondott, „kavartak”.
A tanár erre azt mondta, szerinte nagyon jót tenne András kamaszos lelkének, ha egy olyan érett lánnyal járna, mint Emma, ezért bátorította lányt, hogy folytassa a kapcsolatot.
Ami pedig ezután következett, arról András egyáltalán nem beszélt - bár a kapcsolat az ő verziójában sem ér véget, és említi, hogy erotikusan nem volt túl adakozó, és szerelmet sem érzett -, pedig Emmának 10 évébe telt feldolgoznia a következő hónapok történéseit, amelyek súlyos szexuális zavarokat is okoztak neki.
Amíg András külföldön volt, sokszor Emmával intézette a dolgait, könyvtárba és macskát etetni küldte, amikor pedig hazajött látogatni, rendszeresen fél órákat váratta a lányt, és valahogy sosem volt nála pénz, hogy kifizesse a saját kávéját. De a kihasználásnak és a megalázásnak nem ez volt a legrosszabb része.
“Tulajdonképpen folyamatosan arról volt szó, hogy dugjunk már, mindig ezzel nyomasztott. Azt mondogatta, hogy vannak dolgok, amiket csak két meztelen test tud egymásnak elmondani, és azt, hogy ha nem fekszem le vele, el fog hagyni. De mivel én még teljesen tapasztalatlan voltam, és mivel voltak nem jó dolgok korábban, ezt nem akartam. Aztán egyszer mentünk taxival Andráshoz hazafelé, én ott ültem a hátsó ülésen, ő pedig elől kérdezgette a taxist, hogy hol lehet ilyenkor óvszert venni. Elvitt minket a taxis egy benzinkútra, ott nem volt, akkor elvitt egy másikhoz, én meg közben arra jutottam, hogy több nyilvános megaláztatást ezzel kapcsolatban nem vagyok képes elviselni, szóval muszáj lesz megtenni, le kell vele feküdni. Biztos mindenki tart tőle, túl kell csak esni rajta. Akkor este ezt csináltuk is, nagyon fájt, sírtam, kértem, hogy hagyjuk abba, de azt mondta, hogy még egy kicsit bírjam ki, és akkor még egy kicsit kibírtam, és aztán végül abbahagytuk.
"Másnap is ki voltam akadva, véreztem, felhívtam, erre azt mondta, hogy nem is vesztettem el a szüzességem, mert ő nem élvezett el”.
Emma és András ezután még pár hónapig folytatták a távkapcsolatot, majd András szakított a lánnyal. Emmát ez rettenetesen megviselte. “Először azt hittem, hogy csak azért viselt meg, amiért egy szakítás általában megviseli az embert, de lassan, évek alatt felfogtam, hogy azért ennyire rossz mert már maga a kapcsolat is egy trauma volt”. Emma több embernek is beszélt a vele történtekről, terapeutáknál is járt, de egészen a közelmúltig senki nem mondta neki, hogy nem ő a hibás. Ezért is tartott évekig a feldolgozás, hiszen a hozzá hasonló áldozatok lelki gyógyulásához fontos, hogy a külvilág ne őket hibáztassa.
A lány a szakítás után még egyszer beszélt személyesen Andrással, aki akkor esetlenül bocsánatot kért a történetekért, de anélkül, hogy felfogta volna, valójában mit tett, és mekkora kárt okozott. Emma ezek után minden kapcsolatot megszakított vele.
3. UTÓHANG
András sosem volt büszke a történtekre. Több embernek is elmondta már korábban, milyen viszonyba keveredett a tanítványaival, de vagy csak barátilag a fejüket csóválták, és megnyugtatták, hogy egy szakítás sosem szép, vagy egy romantikus történetként értékelték az eseményeket. Aztán a tavaly kirobbant a Sipos-ügy, majd az egyik pannonhalmi paptanár ügyének hatására Andrásban lassan átértékelődtek a dolgok.
"Nem abban ismertem magamra, amit elkövettem, hanem abban, hogy én is olyan tanár voltam, mint a Sipos, értem is rajongtak a diákok, és akkor kezdtem megérteni, hogy nekem milyen szerepem volt a lányokkal való viszonyomban. Korábban is tudtam, hogy rosszul viselkedtem, de úgy gondoltam, csak annyira, ahogyan egy párkapcsolatban néha rosszul viselkedik az ember. Ami történt, bekerült a “kis aljasságaink, amit elkövetünk amíg meghalunk” feliratú dobozba. Nem tudatosult bennem, hogy nem voltunk egyforma helyzetben a lányokkal”.
Miután beszélgettem a Emmával és Laurával, Andrást is megkerestem újra, és elmondtam neki azokat a részleteket, amelyekkel a lányok kiegészítették az ő történetét. Emma történetére érdemben nem reagált, míg Laura törtétenetére több ponton nem, vagy kicsit máshogy emlékezett, és azt fontosnak tartotta elmondani, hogy a Laurával való kapcsolata habár tényleg egy tanár diák kapcsolatként indult, idővel – szerinte - sokkal kiegyensúlyozottabbá és egy egyenlőbb viszonnyá vált, a lánynak például kulcsa is volt a lakásához, hogy felmehessen oda tanulni.
András nem mondta, hogy a lányok hazudtak volna, de többször is felhozta saját mentségére, hogy egyetlen percig sem érezte magát tanárnak magát a gimnáziumban, illetve, hogy amennyire ő tudja, Laura már néhány héttel elmúlt 18 éves, amikor a kapuba szorítós eset történt.
András, Laura és Emma története nem volt egyedi ebben a gimnáziumban, ami persze a legkevésbé sem menti fel az elkövetőt. András azt mondta, nem szeretne arról beszélni, hogy voltak-e más hasonló esetek a gimnáziumban, Laura egy másik esetnek volt a tanúja, de ő és Emma is hallott több hasonló viszonyról. Az iskola két egykori diákja – egyikük sok évvel ezelőtt, másikuk nem régen érettségizett –, akik név nélkül nyilatkoztak a cikkhez, szintén hallott és tudott tanár-diák viszonyokról.
A Sipos-ügyet követően a Trefort gimnázium – itt volt tanár Sipos Pál – elindított egy kezdeményezést egy olyan protokoll kialakítására, amellyel a hasonló tanári szexuális visszaéléseket el lehetne kerülni, vagy ha már megtörténtek a szőnyeg alá söprésénél jobban lehetne kezelni. Forrásainktól úgy tudjuk, az a gimnázium, ahová Emma és Laura járt az iskola jó hírnevét féltve végül nem készített ilyen protokollt, noha tisztában vannak azzal, hogy az iskolában történtek szexuális visszaélések, és külső segítséget is kaptak volna a protokoll elkészítéséhez.
