Anyapártiak-e a magyar bíróságok? (dr. Regász Mária a Kossuth Rádióban)
Nem értett egyet a Kossuth Rádiónak nyilatkozó bíró és a megszólaltatott ügyvéd abban, egyenlők-e a gyermekelhelyezési perekben az anyák és apák esélyei.
Hanganyag:
Sokan vélekednek úgy, hogy váláskor úgysem ítélik a gyereket az apának, mert az elhelyezési vitákban a magyar bíróságok anyapártiak. Nem csak Magyarországon jellemző, hogy válás után az anyához kerül a gyerek, európai uniós statisztikák szerint a tagállamokban az esetek 82-85 százalékában történik ugyanez. A bíró szerint általában az apa és anya megegyezik az elhelyezésről Nagy Zsóka családi mediátor szerint valóban ezek az arányok, bár az utóbbi időben némi elmozdulás tapasztalható. Hozzátette, Magyarországon még valamivel jobb a helyzet, mint a környező országokban, ahol még nagyobb arányban kerülnek a gyerekek az anyához a szülők válása után.
Kristófné Kontra Erzsébet bíró, a Pesti Központi Kerületi Bíróság családjogi csoportvezetője hangsúlyozta, az említett számok azokat az eseteket is lefedik, amikor a felek maguk állapodnak meg úgy, hogy a gyermekük az anyával éljen. Ezek teszik ki a 82 százalék nagyobbik felét, a bíróság csak az ügyek 15-20 százalékában dönt, a többiben csak a felek egyezségét hagyja jóvá. A bíró szerint inkább szóbeszédnek minősíthető, hogy a magyar bíróságok anyapártiak, mint valóságnak. Az, aki beül egy tárgyalásra, az látja, hogy a bíróság előtt nem apák és anyák, hanem szülők állnak, és csak az utóbbi minőséget vizsgálják. A bíróságnak fel kell tárnia a felek nevelési képességét, a gyermekhez való ragaszkodás őszinteségét, a körülményeket, amelyek közé a gyermeket vinni akarják – többek között a lakhatási feltételeket, a szülők munkaidő-beosztását, az iskolába való eljutás lehetőségeit. Adott esetben azt is nézik, hogy a gyereknek milyen a kapcsolata a szülő új párjával. A vizsgálat legfőbb tárgya a gyerek érdeke – hangsúlyozta. Nagy Zsóka szerint az elhelyezés tekintetében nem mindegy, hogy milyen nemű a gyerek, tapasztalatai azt mutatják, hogy egy fiút az apa avat férfivá, egy lányt az anya nővé. Kristófné Kontra Erzsébet elmondta, 14 éves kortól a gyereket már mindenképpen meg kell hallgatni egy ilyen jogvitában, és a véleményét a bíró a döntése alapjává teszi meg.
Az ügyvéd szerint az apák az esélytelenség tudatával mennek a bíróságra Regász Mária ügyvéd nem mindenben értett egyet a bíró által elmondottakkal, szerinte a magyar bírósági rendszer tényleg anyacentrikus. Egy 2008-ban készült felmérés azt mutatta ki, hogy 60-40 százalékban az anyák javára helyezik el a gyereket, de ez az arány a valóságban szinte sosem érvénysül. A felek általában megegyezéssel mennek a bíróságra, az apukák azzal a feltevéssel, hogy esélyük sincs, így meg sem próbálnak más döntést elérni – hangsúlyozta. Azok viszont, akik küzdenek a gyerekért, nagyon sokszor hiába teszik, mert végül a gyereket nem sikerül megkapniuk. Az egyik esetben például az anyának sugallatai, látomásai voltak, a gyerekével szemben agresszíven lépett fel, amikor annak hányingere támadt, üvöltött vele, hogy azonnal hagyja abba, hogy meri összepiszkolni a nadrágját. Erről a viselkedésről hangfelvétel is készült, amit bemutattak a bíróságnak, de az nem hallgatta meg, és az anyánál helyezte el a gyereket – mondta Regász Mária. Az ügyvéd példájára reagálva Kristófné Kontra Erzsébet azt mondta, egyedi esetekről van szó, amikor csak az egyik fél előadása alapján nehéz adekvát véleményt mondani. Aki a per alatt magánál tudja tartani Regász Mária a gyerek általában ahhoz kerül, aki a per tartama alatt hatékonyabban magánál tudja tartani. Nagyon ritkán dönt úgy a bíróság az eljárás elején, hogy az ítéletig például az anyánál helyezi el a gyereket, majd ezt megváltoztatja. Ha egy szülő el tudja zárni a gyereket a másiktól, akkor ezt senki nem fogja felróni neki. Az is gyakori, hogy az apákat megvádolják szexuális bűncselekménnyel vagy az anya bántalmazásával, és mivel mindenki azt mondja, hogy általában a férfiak agresszívek, megindulnak az eljárások. Hiába derül ki a per végére, hogy az apuka semmit nem csinált, a bíróság arra hivatkozik, hogy a gyereket eddig is az anya nevelte. Ha csecsemőről van szó, még hamarabb az anya mellett dönt a bíróság, például azzal érvelve, hogy a kicsinek szopnia kell. Nagyon nehéz ezeken a bírósági gyakorlatokon változtatni – mondta. Nagy Zsóka mediátor megjegyezte, akármilyen is az eljárás, a gyerekek sérülni fognak, nincs idilli helyzet.
Kommentár: dr. Regász Mária
A Kossuth Rádiós riportban sajnos kevés idő volt arra, hogy a témával kapcsolatosan mindenki részletesen kifejthesse a véleményét, ezért álláspontomat most részletesen is kifejtem.
A kérdés jó és nem egyszerű válaszolni rá, hiszen évszázadok, évezredek, évmilliók óta a nők nevelték a gyermekeket, amíg a férfiak vadásztak, háborúztak, dolgoztak.
Ez azonban a nők emancipációjával megváltozott. Ma már a nők is dolgoznak, ezért azt is elvárják, hogy a férfi munka után ne dőljön be az ágyba tévézni és sörözni, hanem igenis, vegye ki a részét a munkából, a gyermeknevelésből is.
Ez viszont azzal is jár, hogy a férfiak egyre több részt kérnek a gyermeknevelésből is, hiszen azáltal, hogy ők is pelenkáznak, játszanak a gyermekkel, tanulnak, sportolnak vele, sokkal szorosabb érzelmi kapcsolat alakul ki köztük és a gyermekek között.
Ezek a férfiak viszont a házasság vagy élettársi kapcsolat felbomlását követően is kérik a gyermeket, bár általában csak akkor, ha egyébként a gyermek anyja akadályozza a gyermekkel való együttlétüket, ill. a nő nem látja el a gyermeket megfelelően.
Emiatt kialakult egy olyan rendszer, hogy bár a bíróságok állítása szerint két szülőt látnak, valójában ha két szülőnél a mérleg nyelve azonos, vagy egy kicsit a férfi javára dől el, attól még a nőnél helyezik el a gyermeket. Ezzel nincs is nagy gond mindaddig, amíg ez a különbség tényleg kicsi, pl. abból adódik, hogy mondjuk a férfi jobb anyagi körülményeket tudna a gyermeknek biztosítani. Ez esetben a gyermeket az anyánál helyezi el a bíróság.
Akkor azonban, amikor a nő akadályozza a kapcsolattartást, az apa ellen neveli a gyermeket, vagy bántalmazza, nem gondozza megfelelően, akkor már más a helyzet. Ilyen esetben fontos lenne, hogy a gyermek az apához kerüljön.
Természetesen vannak olyan esetek, amikor a gyermek az apánál van és ő akadályozza a kapcsolattartást (ilyen esetben el kellene venni tőle és áthelyezni az anyához), továbbá vannak olyan esetek, amikor a férfi teljes mértékben alkalmatlan a gyermek nevelésére (ez egyébként ritka, ahogyan az is, hogy egy nő teljes mértékben alkalmatlan a gyermek nevelésére), de ide sorolnám azokat az eseteket, amikor a férfi „lelép”, ha megszületik a gyermeke, aztán a gyermek 3-5 éves korában „előkerül” és követeli a „jogait”, de a kötelességeit elfelejti.
Ide sorolom azt az esetet is, amikor a férfi nárcisztikus-paranoid-pszichopata és kizárólag azért akarja a gyermeket, hogy a nőt nyomás alá helyezhesse és függésben tartsa, zaklatja, fenyegeti és rágalmazza a nőt és mindenkit, aki hozzá kapcsolódik, kizárólag azért, hogy a nő védelem nélkül maradjon.
Ide sorolom továbbá azon eseteket, amikor a férfi agresszív, bántalmazza a gyermeket stb.
Minden egyéb esetben azt tartom fontosnak, hogy a Bíróságok mérlegeljék és vizsgálják, hogy az apa, aki a gyermeket magáénak szeretné miért is akarja a gyermeket.
Sajnos sok olyan esettel találkozom, amikor a bíróságok nem hajlandóak figyelembe venni a bizonyítékokat, amik általában hangfelvételek. Az indok ilyenkor az, hogy a felvétel manipulálható és ehhez sajnálatos módon elegendő, ha a nő ezt állítja, még akkor is, ha egyébként szakértő vizsgálta meg a felvételt és az nem manipulált.
Ilyen volt az az eset, amikor a nőnek látomásai, sugallatai voltak, látta a szentlélek galambjait elsuhanni az autója előtt az M3-as autópályán és hangfelvétel bizonyította, hogy üvöltött a gyermekével, hogy azonnal hagyja abba a hányást, hogy meri lehányni a nadrágját.
Ilyen volt az az eset is, amelynél az anya fél évre elzárta az apától a gyermeket indokolatlanul, egyébként pedig bűnözői körökhöz tartozott, a bátyja elsőrendű vádlottja volt egy prostitúció miatti eljárásnak. A bíróság mégis nála helyezte el a gyermeket azon indokkal, hogy a férfi a nőt választotta partnerének, gyerekei anyjának (sic!). Nyilván amikor választotta, ezeket még nem tudta.
Tehát ne essünk át a ló túloldalára.
Ha a nő alkalmas a gyermek nevelésére, biztosítja a gyermek és az apa jogait, akkor nevelje a gyermeket. Ha erre nem képes, a kapcsolattartást akadályozza, ha pszichés problémái vannak és ez nem a férfinek róható fel (mert sajnos pl. egy hosszú ideig tartó zaklatás során kialakulhatnak pszichés problémák, de ez a férfinek felróható), akkor jobb ha a gyermeket a férfi neveli, mert ha a férfi neveli, akkor lesz a gyermeknek apja és anyja. De ha a nő akadályozza a kapcsolattartást, akkor nem lesz apja, ha a gyermek a nőnél marad, és mint említettem, vizsgálni kell azt is, hogy ha akadályozza, akkor miért? Ha ugyanis a gyermeket az apa veszélyezteti, akkor viszont ne nevelje. Maga a veszélyeztetés sokrétű lehet, ez külön cikket is megérdemelne.
Az pedig, hogy a bíróságok anyapártiak, nagyon sok momentumból tetten érhető:
- egy szopós gyermek nevelésére a férfinek esélye nincs
- ha a gyermek szopott és emiatt az anya nevelte, később azzal az indokkal hagyják nála, hogy eddig is ő nevelte
- ha a gyermeket elhelyezték az anyánál, a férfinek szinte esélye nincs ezt megváltoztatni, azon indokkal, hogy eddig is a nő nevelte, a gyermeknek állandóságra van szüksége
- sok esetben találkozunk életképtelen gyermekkel, akit az anya olyan mértékben köt magához, hogy a gyermek egy percet nem tud ellenni egyedül (sajnos erre a nő még büszke is). Ilyen esetben a gyermeket mindenképpen át kellene helyezni a férfihez, hiszen egy életképtelen gyermekből életképtelen felnőtt lesz, aki 50 évesen is az anyjával él (vagy annak az urnájával) és képtelen egy normális párkapcsolatot kialakítani. Ennek ellenére a bíróságok a legtöbbször az anyánál hagyják a gyermeket, sőt, az apának minimális kapcsolattartást biztosítanak.
- ha a férfinek van másik házasságból gyermeke, akkor a bíróság szinte sosem vizsgálja a testvérek egymáshoz való kötődését, ill. nem tekinti szempontnak a testvéri szeretetet, míg ha egy nőnek van több gyermeke, a bíróság szinte mindig figyelembe veszi
- ha a gyermek szülei közt dulakodás alakul ki valamiért, a férfi elleneljárás indul garázdaság miatt, a nő ellen szinte soha, tehát alapba a férfit hibáztatják
- ha a nő „lelép” a gyermekkel, ezt a bíróságok nem értékelik a terhére akkor sem, ha a gyermeket a nő elzárja az apától, ha viszont az apa megpróbálja a gyermeket „visszavenni”, azt legtöbbször a terhére próbálja a bíróság értékelni.
- felügyelt kapcsolattartást szinte sosem állapítanak meg nő részére
- míg láttam már olyat, hogy egy nő részére mindennapos kapcsolattartást állapított meg a bíróság mivel a nő borderline személyiségzavarban szenvedett és a gyermeket többször bántalmazta, ilyet férfi esetében sosem láttam, olyat azonban sokszor, hogy a férfi havi 1-2 órás kapcsolattartást kapott indokolatlanul (pl. mert a gyermekeit elvitte nyaralni a nő „engedélye” nélkül).Havi 2 órás kapcsolattartást nő részére viszont sosem láttam még megállapítani.
- Meg vannak azok az esetek, amikor az anya hazaköltözik az anyukához és a barátnője a gyermekjóléti szolgálat családgondozója, a barátnőjének az anyja az önkormányzat okmányirodáján az az ügyintéző, aki az apa hozzájárulása nélkül a gyermeket átjelenti az új lakcímére – amiben aztán semmi kivetnivalót nem talál a felettes szerve és a bíróság – és a barátnő férje azon a rendőrségen dolgozik, ahova a férfit előállítják, mivel látni szerette volna a kislányát. Ilyet sem láttam fordított nemek szerinti felállás esetén.
- végül a szakértői problémák: sajnálatosan kialakult egy olyan szakértői lobbi amelyik keresztülvitte, hogy a PAS szindrómát ne lehessen vizsgálni, hiszen az általában a nőknek rossz, ha vizsgálják, hiszen általában a nők gondozzák a gyermekeket és ők is nevelik a férfiak ellen (persze láttam olyat is, amikor a férfi nevelte az anyja ellen a gyermekét). Mindenesetre most már jogszabály mondja ki, hogy nem lehet vizsgálni, mégpedig azzal az indokkal, hogy Magyarországon erre nincs képzés. Tényleg. De a világ nem Magyarországból áll és külföldön van rá képzés. Ha pedig veszi a fáradtságot magának egy szakértő és külföldön kiképzi magát, miért ne vizsgálhatná. Ilyen csak két szakértő van jelenleg, de mivel néhány kirendelt szakértő úgy gondolta, hogy ő tévedhetetlen, ezért azt sem szerette volna, ha az ő szakértői véleményét egy másik szakértő megvizsgálja abból a szempontból, hogy nincs-e benne elírás, vagy tévedés, ezért most igyekszik elérni, hogy csak akkor lehessen gyermeket vizsgálni, ha ezt a törvényes képviselő kéri. Ez általában az anya. Ne lehessen továbbá vizsgálni a gyermeket, hogy ha két törvényes képviselője van, de az egyik nem járul hozzá a vizsgálathoz. Ez azt eredményezné, hogy a bíróság által kirendelt szakértő véleménye támadhatatlanná válik, hiszen családjogi ügyekben a bíróságok igen ritkán rendelnek ki ellenőrző szakértőt, tehát ha a másik szülő a per során nem járul hozzá a vizsgálathoz, akkor nem lehetne vizsgálni a gyermeket és nem lenne egy olyan másik szakvélemény,amely a kirendelt szakértő szakvéleményének akár minden pontját cáfolni tudja. Hiszen a jogi képviselő általában nem rendelkezik szakértelemmel, előfordulhat, hogy még kérdezni sem tud, a bíróságok pedig jelenleg nem engedélyezik, hogy a felek beállítsanak a bíróságra egy szakértővel, aki megvizsgálva a kirendelt szakértő véleményét, adekvát kérdéseket tudnának feltenni a szakértői véleménnyel kapcsolatosan. Ezt a szakértői lobbi igyekszik elkerülni, ahogyan a bíróság is, mivel egész durva dolgok jöhetnek ki belőle, pl. az, hogy a bíróság esetleg évek óta két olyan szakértővel dolgozik, akinek nincs működési engedélye, vagy pedig eleve nem is vizsgálhat gyermeket, mert nem rendelkezik ehhez szükséges szakvizsgával.
Erre persze a bíróságok azt mondják, hogy ez egyedi eset. Igen. De ennyi?
Látszólag ez a nő-férfi kérdés, a nemek háborúja.
Ha viszont elgondolkodunk azon, hogy miért nem akarnak a férfiak nősülni, miért nem akarnak gyereket, akkor látható, hogy nem is annyira a nemek háborúja és érdemes lenne Magyarországon is ténylegesen is azonos jogokat biztosítani a férfiaknak. Ne számítson hogy férfi vagy nő. Az számítson, hogy melyikük az alkalmasabb. A problémás eseteknél, ha odaadnánk az aktát egy olyan (egyébként ténylegesen pártatlan) tanácsnak, aki nem tudja, hogy melyik fél a nő és melyik a férfi, az esetek többségében egészen más döntések születnének.
Ha csak azt néznénk, hogy ki „rabolta” a gyereket, ki rekesztette ki a másik szülőt a gyermek életéből, ki neveli a gyermeket a másik szülő ellen, sőt, ki bántalmazza a gyermeket, vagy csak ki „passzolja le” valakinek a családból vagy az új partnernek egészen más döntések születnének.
Természetesen vannak olyan bíróságok, akik tényleg pártatlanok, tényleg megnézik, hogy mi lesz a döntésük eredménye. Vannak olyanok is, akik kéthetente két órás kapcsolattartással próbálják a kapcsolatot kialakítani a gyermek és egy olyan apa közt, aki egyébként korábban a gyermeket gondozta, pelenkázta, etette – mindezt csak azért mert az anya ezt kéri.
Tehát a rendszer ne legyen apapárti, ne legyen anyapárti. Legyen gyerekpárti.
dr. Regász Mária
ügyvéd
