Gyermekgyalázás: Négy éven át küzdött az iskola a gyerekek elhelyezéséért
A szüleik által kínzott és megerőszakolt 8, 9, 10 éves szigetszentmiklósi gyerekek már évekkel ezelőtt beszéltek az erőszakról a tanároknak, az iskola lépéseket is tett – nyilatkozta a Velvetnek a helyi általános iskola igazgatónője. Négy éven át küzdöttek a gyermekvédelmi rendszerben azért, hogy a bántalmazott gyerekeket kiemeljék a családból. Volt, hogy az iskolában fürdették őket a tanárok, rendszeresen vittek nekik otthonról ételt. Rendőrségi ügy is volt korábban.
A gyerekek beszéltek a nemi erőszakról a tanáraiknak
"Négy évünkbe került, hogy végre nevelőszülőkhez kerüljenek a gyerekek. Nem hatóság vagyunk, az iskola mindent megtett, amit lehetett, családlátogatás, rendőrségi ügyintézés, ruhagyűjtés, tetűirtás, gyámhatóság, családsegítő értesítése, csak jelzési jogunk van" – mondta a Velvet megkeresésére dr. Kiss Anna, a szigetszentmiklósi általános iskola igazgatónője. Az iskola dolgozói a híradóban bemutatott lakhelyről ismertek rá, kik az érintett gyerekek. Az igazgatónő azt is elmondta, hogy a hírekben álló borzalmak fele biztosan igaz. A nemi erőszakról, pontosabban csak az erőszakról beszéltek a gyerekek a tanáraiknak, a kínzásról, az emberei ürülékkel és patkányhússal etetésről nem beszélték.
A szüleik, K. Rudolf és Andrea által kiskoruk óta kínzott és megerőszakolt gyerekek (két fiú és egy lány) több mint egy éve nevelőszülőkhöz kerültek, februárban az apa és az anya is előzetes letartóztatásba került. A feleség nyolcadik gyerekét várta, amikor letartóztatták. A nyolc gyerekből kettőt korábban kiemeltek a családból, kettő elhunyt. A lakihegyi család környezetében élők a családfőt józan életű embernek ismerték, a közeli hulladék-újrahasznosítási telepen dolgozott, fizetését rendszeresen hazaadta. A feleség a szomszédok szerint trehány volt, nem gondoskodott megfelelően a gyerekekről. Otthonuk közvetlenül egy óvoda és egy védőnői szolgálat mellett állt.
"Imádták a szüleiket. A gyerekek úgy nyilatkoztak az anyukájukról, mint a Földre szállt Istenről. Egy dolgot tehetek, mint intézmény. Elmegyek családlátogatásra, megnézzük a körülményeket, beszélgetünk a szülőkkel, elmondjuk, jelezzük a problémát, ez mind hatástalan volt. Természetesen azt is, hogy a gyerekek jelezték a nemi erőszakot, a családsegítőnek is. Rendőrségi ügy is volt. Mi, tanárok irtottuk a tetveiket, hiszen a szülő nem csinálta, ruhákat gyűjtöttünk, ezekkel a ruhákal a szülők befűtöttek. Nem hatóság vagyunk, csak jelezni tudunk" – tette hozzá, és elmondta, volt, hogy a gyerekeket lavórban fürdették bent az iskolában, volt, hogy otthonról vittek a tanárok ennivalót a gyerekeknek. Nemcsak azoknak a gyerekeknek, akik az ügyben érintettek.
Az iskola mindent megtett, de évek teltek el, amíg a bürokrácián átjutottak
Az iskola a gyermekvédelmi rendszerben évekig fennakadt a bürokrácia útvesztőjében, mivel az iskola nem hatóság, nincs intézkedési joga, csak a jog szerint meghatározott hatóságoknak tudnak jelezni a problémákról. A szigetszentmiklósi gyermekbántalmazás ügye a gyámhatóságokig jutott. "Annyi mindenkinek van mindenféle joga, az ártatlanság vélelme, a bizonyítás, annyira bürokratikus, lassú a rendszer, amikor már a rendrőségnek kellene lépni, ott valahol elsikkad. Az óvoda, az iskola, a gyermekvédelmisek és a gyámhatóság körében biztosan történnek lépések, és ott mintha megállna az idő."
"Elkeserítőnek tartom, hogy x év után csinálnak egy országos botrányt, ez az ügy már elült egy évvel ezelőtt, nem értem, miért nem akkor került elő az ügy, amikor el kellett helyezni a gyerekeket. A gyerekek több mint egy éve nevelőszülőkhöz kerültek, fut a bíróságon az ügy, a nevelőszülők pedig mindent megtesznek, hogy ezek a gyerekek túltegyék magukat a történteken. Mindenki keresi a felelőst, egy dologgal nem foglalkozik senki, hogy ezeknek a gyerekeknek ezt most újra át kell élni."
