Ritka pszichiátriai kór miatt halt éhen a gyöngyösi kislány? (Kommentár: dr. Regász Mária)

Elkezdődött Egerben annak a szülőpárnak a pere, akiknek másfél éves kislánya a gyermekvédelem tehetetlenkedése közepette éhenhalt tavaly májusban Gyöngyösön. Egyikük sem érzi gyilkosnak magát, legfeljebb felelősnek pár dologban. Az anya, akit korábban kétszer is elítéltek nagyobb gyerekei veszélyeztetése miatt, az ügyészség szerint Münchausen-szindrómában szenved. A szülők azt állítják: nem látták előjelét a tragédiának, a gyermekvédelmisekkel meg azért nem működtek együtt, mert rossz tapasztalataik voltak velük.

Mintha csak egy rossz regényíró a gyerekgyilkosság vádjához választotta volna a vádlott nevét: J. Médeát bilincsben vitték az Egri Törvényszék elé szerdán. Ő az a gyöngyösi anya, akinek másfél éves kislánya, Kiara csontsoványan, mindössze 3410 grammot nyomva halt meg 2016. május 12-én. A vádlottak padjára került vele együtt élettársa, az éhenhalt kislány apja, K. Gusztáv is. Az ügyészség mindkettejüket különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel vádolja, kilenc hónapja előzetes letartóztatásban ülnek.

Fejek hullottak, törvényt változtattak

A gyöngyösi tragédia tovább rombolta a gyermekvédelmi jelzőrendszer működőképességébe vetett hitet, amelyet már amúgy is megtépáztak Magyarországon az elmúlt évek botrányai, például az agárdi vagy a szigetszentmiklósi eset. Számos vizsgálat indult felelősök után kutatva, és ezek hoztak is eredményt, többen elveszítették az állásukat, és a gyermekvédelmi törvény is szigorodott azóta. Az ombudsman szeptemberben nyilvánosságra hozott jelentése szerint hibázott a házi gyerekorvos, a gyermekjóléti központ és a gyámhatóság is, folyamatos késlekedés és mulasztások vezettek oda, hogy nem mentették meg a kislány életét, akiknek lehetősége lett volna erre.

Az emberi erőforrások minisztériuma kiskorú veszélyeztetése miatt feljelentést is tett ismeretlen tettes ellen. Most azonban csak a szülők azok, akiknek a számonkérése elkezdődött Egerben.

Különös kegyetlenség

Az ügyész által felolvasott vádiratban is visszaköszönt azért az ombudsmani vizsgálatból ismert lesújtó tény: a 2014 novemberében született Kiara körülbelül 1 éves volt, amikor 2015 novemberében megszakadt a kapcsolat a házi gyerekorvossal, és az utolsó fél évben orvos már nem látta a gyereket. A vád szerint nagyjából ekkortól, 2015 októberétől-novemberétől nem gondoskodtak a szülők a táplálásáról, ami végül ahhoz vezetett, hogy másfél éves korában, „az átlagosat lényegesen meghaladó szenvedés” után meghalt. A tragédia semmilyen fejlődési rendellenességgel nem hozható összefüggésbe a vádirat szerint, egyedül csak a szülők tetteivel.

Az ügyész szerint a szülők mindketten beszámíthatóak, ugyanakkor egy szakvélemény alapján az anya egy ritka pszichiátriai kórban, Münchausen-szindrómában szenved. A kór a hazudozás mestereként elhíresült báróról kapta a nevét. A Münchausen szindrómások az egészségügyben dolgozókat manipulálják. Hogy megszerezzék a vágyott figyelmet, szándékosan idéznek elő betegséget, saját maguknál vagy másoknál, rájuk bízott, kiszolgáltatott embereknél, főként a gyerekeiknél (ez utóbbit a szakirodalom helyettesítő Münchausen szindrómaként – Münchausen by proxy – ismeri).

A tárgyaláson J. Médea elkeseredetten tagadta, hogy rá ez igaz lenne.

"Én nem szenvedek semmiféle Münchausen-szindrómában"

– mondta, és bizonygatta, hogy teljesen téves a róla alkotott igazságügyi szakértői vélemény, nem uralkodó típus, inkább mindig „túl jószívű volt”. Kérte a bíróságot, hogy hívják be tanúskodni azt a pszichológust, aki a börtönben foglalkozik vele, és készíttessenek új szakértői véleményt. Ugyanakkor amikor a meghalt kislány nővére, Kincső gyógyulása érdekében tett erőfeszítéseit, a felkeresett orvosok és intézmények listáját részletezte hosszan, az emberben óhatatlanul felmerült, hogy nem a figyelmet próbálta-e az állhatatos anya szerepét kicsit túljátszva magára irányítani.

Tagadja az éheztetést

Az asszony eredetileg azt szerette volna, ha a sajtó nincs jelen amikor vallomást tesz, de a bíró nem látta törvényes okát zárt tárgyalás elrendelésének. Végül így is vállalta, hogy elmondja a vallomását, csak kérdésekre nem akart már válaszolni. Nyugodtan, választékosan, körülbelül egy óra hosszát beszélt, néha elsírta magát. „Én ezt a bűncselekményt nem követtem el. Nem éheztettem a gyerekemet. Felelősnek érzem magam bizonyos dolgokban, de nem abban, hogy éheztettem a gyerekemet” – kezdte.

A gimnáziumban érettségizett, alkalmazott grafikusnak tanult asszonynak négy gyereke született három apától. A két idősebbet az apák nevelik. A két kisebb, Kiara és 2012-ben született nővére, Kincső apja élt vele, amikor a tragédia bekövetkezett. Kincső nevelőszülőkhöz került, mikor a szüleit elvitték a rendőrök.

Felfüggesztettel és pénzbüntetéssel megúszta

J. Médea korábban már kétszer volt büntetve, mindkétszer kiskorú veszélyeztetése miatt, az idősebb gyerekek kapcsán. Első alkalommal, 2008-ban felfüggesztett szabadságvesztést kapott, másodjára 50 ezer forint pénzbüntetést. Állítása szerint ezekben a régi ügyekben szerzett rossz tapasztalatai miatt fordított hátat a gyámügynek, azok miatt nem volt hajlandó együttműködni a gyermekvédelmisekkel, amikor előbb Kincső, aztán Kiara ügyében sűrűsödtek az aggodalmak.

J. Médea története szerint a Kincsővel átéltek határozták meg, hogyan álltak Kiarához. A két kislánynak ugyanaz volt a problémája szerinte: egy veleszületett betegség miatt nem tudtak hízni. Kincsőt orvostól orvosig cipelték, élete első időszakát lényegében kórházakban töltötte el, míg másfél éves korában végül valaki meg nem állapított nála egy anyagcsere-betegséget. Az asszony szerint ekkor végre megtudták, mit kell tenniük, megváltoztatták Kincső étrendjét, amitől elkezdett hízni, és utolérte a kortársait.

Jó kedélyű kislány volt

Még csak terhes volt Kiarával, amikor már elmentek egy genetikus orvoshoz, gyanítva, hogy ő is örökölheti a betegséget, mondta. A kislány végül – az anya szavai szerint „látszólag” – egészségesen született, jól szopott, amíg volt az anyjának teje, de később elkezdődtek a gondok. J. Médea szerint a kislány nem akart kanállal enni, ezért hígítva, folyadékként kellett neki adni az ételt, ami miatt végül mindig kevesebb tápanyaghoz jutott, mint kellett volna. Ugyanakkor jó kedélyű kislány volt, nem látszott rajta, hogy gyenge lenne, vallotta az anya. Kijelentette: most is meg van győződve arról, hogy Kiarának genetikai betegsége volt, még ha boncolás után nem is végezték el az erre irányuló vizsgálatot, amit szeretett volna.

A vallomás szerint a szülők egyetértésben úgy döntöttek, hogy Kiarát nem teszik ki annak a kórházi tortúrának, amin Kincső átment.

"Nem baj, kibekkeltük ezt Kincsőkével, kibekkeljük ezt Kiarával is"

– idézte fel az anya, mit mondogatott szerinte nyugtatólag a gyerekorvos is.

Kiara utolsó fél éve úgy telt el, hogy egyáltalán nem találkozott orvossal már. Az anya most azt mondta: ebben felelősnek érzi magát, mégiscsak el kellett volna vinni orvoshoz, talán kórházba is.

Befordult

A nő szerint semmi rossz szándék nem volt bennük, egyszerűen „abszolút” nem gondolták, hogy tragédia történik, azt hitték, utoléri majd magát, mint ahogy Kincső is tette. J. Médea arra is hivatkozott, hogy a Kiara halála előtti időszakban depressziós volt – az, hogy ő „ennyire befordult” is közrejátszott abban, hogy nem vitték orvoshoz a kislányt.

Hosszan magyarázta azt is, miért nem volt hajlandó együttműködni a gyermekvédelmisekkel, mondván, nem véletlenül nem engedte be őket a férje, nem véletlenül nem válaszoltak a leveleikre. Azt mondta, a fia apja részeges bántalmazó volt, aki verte őt és molesztálta a nagylányát, a gyámügy pedig ahelyett, hogy melléállt volna, az apának ítélte a gyereket. A bíró figyelmeztette rá, hogy hamisan nem vádaskodhat, de így is kitartott az állítása mellett.

Szerinte ezért nem bízott a gyámügyben. „Hogy kérhettem volna segítséget egy ilyen szervtől?” – kérdezte. Azt mondta: egy idő után, beszűkült tudatállapotában már azért sem vitte orvoshoz Kiarát, mert félt, hogy elveszik a gyerekeit.

Az utolsó pillanatig nem látta, mekkora a baj.

"Azt természetesen láttam, hogy sovány, de én nem láttam őt ennyire soványnak. Sovány volt, de szép kis arca volt, szépen mosolygott"

– mondta. És azzal folytatta: úgy érezte, az orvosok elkerülésével éppen hogy megvédi őt.

Cirkuszok

Az apa, K. Gusztáv nem akart új vallomást tenni, csak pár mondatnyi észrevételt tett a vádiratra. Kijelentette, hogy ő sem érzi bűnösnek magát a gyilkosság vádjában, pedig ő a tetteiért mindig vállalta a felelősséget, sohasem próbált kibújni alóla. Azt mondta: a kislánya halála számára a legnagyobb tragédia volt. A büntetlen előéletű, az anyánál jóval idősebb kőfaragó mester a nyomozókkal hosszan beszélt, és az akkor mondottakat most is fenntartotta, a bíró pedig felolvasta azt.

Lényegében ugyanazt mondta, mint az anya: a gyámügyet azért kerülték, mert korábban „inzultusokat” szenvedtek el tőlük, „cirkuszoknak tették ki” őket, a kislányt igenis etették, abban bíztak, hogy mint a nővére, ő is rendbe jön majd, és különben pedig a fogyása ellenére jó kedélyűnek látszott.

"Lehet, hogy torz világban éltünk"

– ismerte el egy félmondat erejéig.

Gondatlanság is lehet belőle

Az ügyészség vádiratában különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés szerepel, de Schmidt Péter, a bíró ezt rögtön árnyalta. Végzést hozott arról, hogy ami Gyöngyösön történt, gondatlanságból elkövetett emberölésnek is minősülhet. Ez önmagában még nem jelent előzetes minősítést, a kérdés nem dőlt el, a per végére bármelyik változatot megállapíthatja majd.

Eredeti Cikk: http://index.hu/belfold/2017/02/08/gyongyosi_ehenhalt_kislany_munchausen_szindroma_gyanu/

Kommentár: dr. Regász Mária

A gond nem a jogszabályokban van, hiszen van egy alapelv, ami az összeset felülírná: „a gyermek mindenek felett álló érdeke”. A gond inkább ott van, hogy a szülők sokszor nem kapnak valós segítséget, a hivatalok sokszor semmit nem csinálnak, a gyámhivataloknál egy-egy eljárás hónapokig tart eredménytelenül, nem képesek vagy nem akarják feltárni a valós problémát, de a bizonyított eseteket sem ismerik fel, például amikor hangfelvétel bizonyítja, hogy egyik vagy másik szülő milyen trágárul beszél a gyermek előtt. Nem hajlandóak megjelölni, hogy melyik szülő mely magatartása veszélyezteti a gyermeket, mivel többnyire ezt fel sem ismerik, majd amikor ezt kifogásolják az ügyvédek, közlik, hogy ez nem is feladatuk, vagy például ha hivatkoznak az ügyvédek arra, hogy a hangfelvétel bizonyítja, hogy a szülő trágárul beszél, a gyámhivatali ügyintéző annyit közöl, hogy „ez az Ön álláspontja”, holott ugyanazt a hangfelvételt hallgatta ő is (már ha erre egyáltalán hajlandó. Szóval a helyzet több mint rossz és ezt nem a jogszabályok, hanem a képzés oldaná meg, na meg persze az, hogy az arra alkalmatlan személyeket eltávolítják a gyermekvédelmi rendszerből, a hibákat pedig számonkérik.

dr. Regász Mária

ügyvéd